 A Levegő Nomádjai a négy Levegőtemplomban, az Északiban, a Déliben, a Keletiben és a Nyugatiban éltek. Hogy ezek közül melyik volt a főbb központ, vagy hogy egyáltalán volt-e, azt nem lehet tudni. Életmódjuk a szerzetesekéhez hasonló. Spirituális közösséget alkottak, elítélték az erőszakot, és védték a természetet, vegetáriánusok voltak. Társadalmukban
nem voltak olyan erősen elkülöníthető rétegek, mint például a Föld Királyságában; egyes templomokban a legidősebb, legbölcsebb szerzetesek voltak a vezetők, ők irányították az ott élők mindennapjait, és felügyelték a gyerekek oktatását. Férfiak és nők egyenlőek voltak, de nem alkottak külön családokat. A templomok lakói mindenben megosztoztak, testvérekként tekintettek egymásra.
A többi nációval ellentétben, a levegő népében mindenki levegőidomár volt. A nomád elnevezés sem véletlen: a levegőidomárok nagy része repülő bölényeik hátán, nomádokként
járták a világot.
 A repülő bölényeket a templomokban tenyésztették, és az idomárok gyerekkorukban választottak maguknak társat az ugyancsak kölyök bölények közül. A bölényeket egyfajta szent állatnak tekintették: mivel ezek voltak az első légidomárok, a levegő népe tőlük eredezteti a kultúráját, őket tekinti az ősi tanítómestereiknek, akiktől elsajátíthatták a levegő idomításának technikáját.
A másik kedvelt háziállataik a lemúrok voltak. Egyszerű trükkökre meg tudták őket tanítani, de különösebb funkciót nem töltöttek be.
A háborúban a levegő népe pusztult el elsőként. Tűz Ura Sozin irtotta ki őket egy üstökös erejét felhasználva, ugyanis tudta, hogy az akkori Avatar egy levegőidomár, és így akarta megsemmisíteni. Mind a négy templom lakosságát megölette. Egyes templomok enyészetnek indultak, de például az Északi templom újra benépesült, bár nem levegőidomárokkal.
A levegő népe az évszakok közül az ősszel áll kapcsolatban, levegőidomítási képességük ekkor éri el csúcspontját.
LEELAN ÍRÁSA | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
