Alkonyat - sóhaj, Újhold - több száz sóhaj, Napfogyatkozás - hmmm... Talán egy fél sóhaj. :D
 Friss az élmény, hiszen a 20 órakor kezdődő vetítésre mentünk, s meg kell mondjam, nem csalódtam, illetve nagyon kellemeset csalódtam az Eclipse-ben. Messze verte az előző részeket, de ezt mérföldekben képzeljétek, ne pedig méterekben.

 A Bővebben után, spoilerben annyira nem bővelkedő kritika vár (de azért csak saját felelősségre :) Titeket. :D

 Ne menjünk bele a történetbe, a szereplőkbe, és a maszlagszövegbe. Itt utána nézhetsz, de én most a kritikára fókuszálnék. Bocsi. :D

 Az első, amit meg kell említenem, hogy a férfi rendező keze nyomát, bizony ott hagyta az egész filmen. Humoros volt, akciódús, s bár nem mondom, hogy nem bővelkedett már-már átázottig nyálas, hihetetlenül csöpögős részekben, ezesetben ez nem lett annyira eltúlozva, mint az Újholdban, és távol nem annyira, mint az Alkonyatban. Így fel is állíthatjuk a sorrendet, legjobbtól, legrosszabbik: Eclipse - Twilight - New Moon.

 Ígérem, mindjárt szóba kerül Jbone is, hiszen ha már TLA-val foglalkozik az oldal, ne hosszan ecseteljem a jelentéktelen dolgokat. Még sem tudom megállni, hogy ne szóljak pár szót Robert Pattinson, majd Kristen Stewart játékáról.
 Előbbi színészi alakításában már látunk némi haladást, érezhetően csiszolódik a stílusa. A mimikája már nem kényszeredett, a szavai nem üresen csengenek, még is van még mit fejlesztenie ahhoz, hogy hangulatot tudjon teremteni.
 Utóbbi bennem két érzést keltett: tud, vagy nem tud. Néhol tudott, néhol nem, néhol nagyon nem. Ismét a rendezőt tudom dicsérni, hogy megpróbálta, és sikerült is neki összetartani a filmet. Képzeljük el, apró üveggolyóskákat, akik minduntalan ki akarnak csúszni a hálóból, még is tudott egy olyat szőni, ami nem enged szökni egy golyócskát sem. Ha pedig egynek, mindennek ellenére sikerül, akkor képes elterelni a figyelmet a humoros, akciódús elemekkel.

 S akkor most essék szó kedvencünkről. Merem állítani, sőt kijelenteni, hogy Jbone játéka messze verte mindegyik másik (fő)szereplőét. Tudott olyan szerelmes pillantást váltani, hogy kirázott a hideg, tudott kegyetlen harcos lenni, hogy azért rázott ki a hideg, és tudott kedves lenni, ekkor nem rázott ki a hideg, de azért közel volt hozzá. Lehet, hogy az elfogultság beszél belőlem, de én szeretném ezt hinni. Ráadásul annyira helyes volt Jasper-ként, hogy még mozi-társam is megjegyezte, pedig tudniillik nagyon más az ízlésünk. :)
 A másik kifejezetten jó alakítás Ashley Greene-é, aki Alice-t alakította, Jasper feleségét. Ő is tud valamit, meg kell hagyni.

 Egy szó, mint száz, azt kell mondjam, végre megkaptuk azt, amit a könyvek után akartunk. Akciót, nevetést, szerelmet. Végre átérezhettük azt, amit Stepheni Meyer szeretett volna közölni, érzékeltetni, mutatni. Végre rendes vámpírokat kaptunk akik nem voltak a végletekig elmaszkírozva, és igen, dícsérni nagyon tudom. Negatívumot is mondhatnék, de most nem érzek rá különös késztetést. :)